Mi kiváltja a szerelmet,

Azt hívjuk újra akár az életünk árán is

És nem engedjük el.

Mi kiváltja a sorsunk,

Egy pillanat alatt elbolondít,

S legyőz.

Mi kiváltja a szerelmet,

Az, mit gondtalanul s védtelenül szólítottunk,

Még nem ébredt fel.

Készen állunk.

Jó ideje.

Ha kételkedsz,

És félsz attól hogy majd lárulsz majd,

Hiába, mert úgyis megbocsájtok.

Végül elmondhatnánk,

Hogy mit elveszítettünk, azt vissza is nyertük.

Miféle győzelem, és miféle vereség az,

Melyet a mostani életünkben

akarhatnánk?

Véget fog ez érni valaha?